Kristálykoponyák

 

"Hiába keresnénk a kristálykoponyákat.

Míg az idő nem érkezett el számunkra, úgyis rejtve maradnak előttünk.

S ha majd megértünk a feladatra, ők találnak meg bennünket."
(Susan Kitts)

 

 

Ősi koponyák

Miről is beszélünk, amikor a kristálykoponyákat hozzuk szóba? Általában egy-egy darab kvarckristályból kifaragott, emberi koponya alakú szoborról. Koruk változó, a legősibbek mintegy kétezer éve készültek, az újabbak 100 éve.

Alapvetően kétféle ilyen koponya létezik, olyanok, amiket mai, vagy nemrég élt mesteremberek készítettek, és olyanok, amelyeket ősi romok közt, vagy azok közelében találtak. Ezek közül a legérdekesebbek persze az ősiek, és azok közül is azok, amik megközelítően valós méretűek, - mert sok apróbb is létezik. Ezekkel a kristálykoponyákkal dolgozva hihetetlen energiákkal, furcsa jelenségekkel találkozhatunk.

A leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben egy ősi maya város, Lubaantum (a mai Belize területén) feltárásakor talált darab.

Mitchell-Hedges archeológus a vadonban különleges leletek után kutatott, és egy feltáratlan maya település nyomait vizsgálva, amelyet teljesen benőtt a buja növényzet, úgy döntött, hogy felgyújtja az őserdőt. A buja növényzet ugyanis teljesen benőtt egy területet és hagyományos módszerekkel lehetetlen volt feltárni a lelőhelyet.

Miután a füst eloszlott, az expedíció tagjai elképesztő felfedezéssel szembesültek. Egy hatalmas, páratlanul kiépített és kiváló állapotban fennmaradt települést tártak fel, amely számos piramist és egyéb épületet számlált.

Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A kvarckristályból készült koponya tömege, 5, 2 kg, 12, 7 cm magas, 17, 8 cm hosszú és 12, 7 cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag szinte tökéletes. A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal. Az egész enyhén aszimmetrikus, ebben a finom vonásban is hűen tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit. A fogakat egyenként faragták ki, mégpedig olyan alapossággal követve a modellt, hogy a kopás mértéke alapján meg is lehet mondani, milyen korú volt, mintha valódi emberi koponyát tartanánk a kezünkben.

A valós méretű ősi kristálykoponyákat leginkább maya és azték romok között lelték, Mexikóban, Közép-Amerikában, bár azt tartják, párat Dél-Amerikában is találtak. Mostanában úgy hírlik, a világ más területein is kerültek elő ilyesfajta leletek, például Tibetben. Leggyakrabban tiszta vízszínű kvarcból, ametisztből (ez lila), rózsakvarcból  vagy füstkvarcból faragták ki őket. Az ősi koponyák rejtélye ott kezdődik, hogy a tudósok azt sem tudják megmondani, vajon milyen technológiával készülhettek, egy komolyabb szerszámokkal nem rendelkező ősi nép hogyan dolgozhatott meg egy ilyen kemény követ, ráadásul a kristály főtengelyével ellenkező irányban.

A kristálynak már molekuláris szinten tökéletes a szimmetriája, és amikor a "kőfaragó" nekilát - ha erre a tengelyre merőlegesen próbálkozik -, a kristály nagy valószínűséggel az első rossz mozdulatra apró darabokra esik szét. Még a mai korszerű, lézeres vágófelszereléssel is nehéz vele dolgozni. És persze nem ez az egyetlen rejtély a koponyák körül.

1970-ben Frank Dorland restaurátor engedélyt kapott, hogy alapos laboratóriumi vizsgálatnak vesse alá a kristálykoponyát. Kiderült, hogy az állkapocs és a koponya többi része ugyanabból a kvarckristály-tömbből származik. Nagy meglepetésre az is feltűnt, hogy az egész koponya a kvarc kristálytengelyének irányát figyelmen kívül hagyó módon készült, holott ez a tengely határozza meg, hogy a kifaragás során mekkora eséllyel reped meg a kristály.

Dorland a legalaposabb mikroszkópos vizsgálattal sem fedezett fel karcolásnyomokat a koponyán, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy fémeszközökkel munkálták volna meg. Ez annál is kevésbé valószínű, minthogy a kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, amelynél az általunk ismert összes fém puhább. Az egyetlen ma elképzelhető anyag, amellyel megmunkálhatták, a gyémánt.

Dorland elképzelése tehát, hogy a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok oldatával végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték. Ez azonban óvatos becslések szerint 300 emberévnyi munkát jelent! A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára már elfeledett eljárással készült, vagy több évszázadot is igénybe vett létrehozása.

A kristálykoponya iránt roppant nagy érdeklődést tanúsítottak a Harmadik Birodalom okkultista szakértői is.

A fekete mágiával foglalkozó titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennőjének koponyája, egy ősi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik.

A rejtélyes koponya megszerzésére tett első rablási kísérlet kudarccal végződött, a Harmadik Birodalom vezetői nem mondtak le a kristálykoponyáról de nem sikerült elrabolniuk. A múzeum igazgatósága elszállítatta a brazil múzeumból a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot és biztonságosabb helyre került.

A nácik okkultista szervezetek vezetői meggyőződéssel vallották, hogy a kristálykoponya egy energiafókusz, roppant fontos mágikus tárgy, az árja ember hagyatéka, amely földöntúli hatalommal bír.

 

Fénygolyó

A koponya fényvezető- és visszaverő tulajdonságai is figyelemreméltók. Fény útjába helyezve a kristály felragyog, a szemüregek, pedig a többi résznél is fényesebben világítanak. Ez láthatóan nem véletlen, hanem nagyon is tudatos tervezés eredménye. Sokak szerint a kristálykoponyát valamilyen szertartás során fénysugár útjába helyezték, és így egészen misztikus látványt nyert.

Számos tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségről számolnak be azok, akik közel kerültek a Mitchell-Hedges-féle kristálykoponyához. Többen elmondták, hogy képes színét változtatni, hangot és illatot kibocsátani, szemüregébe nézve, pedig némelyek régi épületeket, embereket láttak. Egyszóval a koponya szinte minden érzékszervre képes hatni, ami a mai nyugati természettudományos fogalmakkal nem magyarázható.

Azt sem lehet megállapítani, vajon mikor készültek

Amióta "divatba jött" a kristálykoponyákról beszélni, egyre több kerül elő, sokszor régi gyűjteményekben porosodtak eddig. Egy ősi indián legenda szerint a Földön 13 átlagos emberi méretű koponya létezik, a koponyák beszélni tudnak, fontos információkat tartalmaznak az emberiség eredetéről és a világegyetem rejtélyeiről. Ez a tudás azonban csak akkor válik majd hozzáférhetővé és az emberiség közkincsévé, ha mindegyik előkerül, egybegyűjtik őket, és az emberiség elér egy bizonyos fejlettségi fokot, jelenlegi tudásunk szerint most már hét darab van belőlük.

És hogy mi minden szokatlan történhet egy ilyen kristálykoponya jelenlétében?

Váratlan - csodás? - gyógyulások, ajándékba kapott energiák, látomások. De a legdrámaibb dolog az a holografikus képsor, ami a koponya aktiválásakor látható. A koponyák színes fény, hang, emberi energia segítségével aktiválhatók. És az érzékeny emberek ilyenkor ufókat, repülő embereket, másik kristálykoponyákat, a múlt és a jövő képeit látják. A mai napig még senki sem tudta megfejteni, hogyan is működik valójában a dolog, hogyan keletkeznek a képek, mert akkor valószínűleg azt is el kellene ismernünk, hogy egy szilárd tárgy képes az alakját változtatni...

S hogy mire is valók ezek a kristálykoponyák?

Szerintünk valamiféle számítógépes adattároló rendszerek, képesek a körülöttük áramló energiát és rezgéseket rögzíteni. Egy ilyen koponya képes mindazokat az embereket, eseményeket rögzíteni és visszajátszani, mellyel körülötte fordultak elő. És ahogyan a mi egyszerű számítógépeink is képesek már a világ minden pontján lévő társaikkal érintkezni, és információt megosztani, így működnek a kristálykoponyák is. Úgy hisszük - és a régi legendák is úgy szólnak -, ezek a kristálykoponyák elsősorban gyógyításra szolgáltak. És ezt igazolják a koponyák jelenlegi "gondviselői" - mert hogy tulajdonosnak mégsem nevezhetjük őket - is, maguk is tapasztaltak gyógyulást, sőt a koponyákat meglátogató kíváncsiskodók, vendégek is.

Különböző és egymástól függetlenül kialakult kultúrák legendái szólnak arról, milyen szerepet játszottak kialakulásukban és fejlődésükben a kristálykoponyák, hogyan képeztek kapcsolatot az istenekkel, az ősi bölcsességekkel. És a földönkívüliekkel, mert ezek a legendák rendszerint ugyanakkor ilyesmikről is szólnak. Úgy hisszük hát, meglehet, hogy ezeket a koponyákat a földönkívüliek hozták magukkal, valami speciális céllal, talán épp azért, hogy a földi kultúrák fejlődését gyorsítsák, vagy legalábbis átadták azt a tudást, amivel az őseink képesek voltak maguk is ilyen koponyákat előállítani. Vagy ha nem földönkívüliek voltak, akkor viszont egy, igen fejlett tudású és technológiájú földi kultúrát kell feltételeznünk, talán az atlantisziakat, akik katasztrófájuk után menekülve jutottak a kristálykoponyák jelenlegi lelőhelyére, és ott adták tovább a tudásukat megőrzésre. Vannak olyan feltételezések, hogy a kristálykoponyák valamikor valódi csont emberi koponyák voltak, azt alakították át spirituális erővel olyanná, hogy hosszú-hosszú időn át képes legyen megőrizni az emberiség számára fontos információkat.

Érdemes megjegyezni azt a tényt is, hogy az ősi kristálykoponyák, a fizika törvényeinek ellentmondva, képesek súlyukat, térfogatukat és akár teljes alakjukat is megváltoztatni időnként.

A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni.

"Tárolóedény"

Egy kanadai médium megkísérelt hozzáférni a koponyákban elrejtett információkhoz. Így lehetett megtudni, hogy a kristálykoponya valójában egy ,,tárolóedény", sok-sok évezreddel ezelőtt alkotta meg egy magasabb intelligencia.

"Ennek a civilizációnak a tudásszintje sokkal magasabb volt akkor, mint amilyen a mai civilizációnak a tudásszintje. Akkoriban ők sokkal fejlettebbek voltak, mint amilyenek mi vagyunk most. A tárolóedény sokak elméjét tartalmazza, és az egy elméjének anyagát is. A tárolóedény nem az általunk ismert fizikai eljárás útján készült, jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte - mesélte a koponya őrzőszelleme.

A világ java része is a szellem erejével jött létre - folytatta. Mert a szellem teremti az anyagot. Ha majd az emberiség tudása is megfelelő szintre emelkedik, akkor meg fogjuk érteni, hogy a kristály is élő anyag, és a szellem is az anyag szerves része.

A koponyának nevezett tárolóedény azért kristályosodott ki, mert a mai három dimenzió által behatárolt ember számára szükség van látásra, hallásra és tapintásra, hogy a szellem alkotásai az emberi elméhez csatlakozzanak. A mai ember tiszteli a személyiséget, a fejet, az agy keretét, és ily módon az edény is a koponya formájában maradt meg, a benne elrejtett információk is ebben a formában lettek megőrizve és megoltalmazva. A kristálykoponyának nevezett tárolóedény földi életének hossza 17 000 esztendő, nemzedékek adták át egymásnak, csiszolták homokkal és szőrrel, és így maradhatott sértetlen.

A koponya őrzője ezután elmondta, hogy egyetlen ember sem, így egyetlen szellem sem birtokolhatja az összes tudást. Az edények mindegyike tartalmazza azt az információt is, hogy hol található meg a többi.
- Egyet ott adunk át nektek , ahol jeleket hagytunk a földben, és fent a hegyekben. Egy váratlanul kerül majd elő a régióból, amit ti Dél-Amerikának hívtok. Egy másikat akkor találtok meg, amikor az általatok Atlantisznak hívott elveszett civilizáció felmerül előttetek.

Arra ösztönzünk benneteket, hogy kutassátok át az általatok Bimininek nevezett területet, mi majd irányítani fogunk benneteket, megmutatjuk nektek azt a helyet is, amelyet ti templomnak hívtok, mert itt volt az a pont, ahol a kapcsolatok létrejöttek a Földnek nevezett bolygó és a világmindenség többi rendszere között. Amikor majd valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek birtokosává. A fény és a hang rezgése lesz a kommunikáció módja. Amikor majd az ember képes lesz előállítani bizonyos rezgést, akkor majd megkapja az utasítást, amelyre szüksége lesz a kapcsolatteremtéshez. Ez az idő ugyanis még nem jött el, mert még mindig vannak olyan információink, amelyek még nem nyertek formát, és mások is, amelyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén. Ezeket a mostani időben még nem találhatjátok meg, mert túl veszélyesek lennének számotokra. Ennek a tudásnak a megszerzése még túl korai az emberiség evolúciója szempontjából, az emberiség ugyanis még mindig a pusztítás eszközeinek a jobbításával foglalkozik.
A koponya őrzője ezután elmondta, hogy azért vette fel ezt a formát, hogy bátorítsa az egységre való törekvést, és csökkentse az emberekben a széthúzásra irányuló vágyakat.
A Földön egyre több az erőszak, az ember nemcsak az ember ellen harcol, hanem erőszakolja a természetet, erőszakolja a Földet is.

A tárolóedény őrzőjét az emberiség eredetéről ezt mondta
- Az ember eredeti formája a gondolat volt, a gondolat ereje, a szellem ereje alkotta meg a fizikai testet. Az emberi civilizáció több mint 15 000 évvel megelőzte az emberek által Atlantisznak hívott terület létesülését.
Az elkövetkező 5, 10, 15 éven belül azonban számos felfedezés történik majd, amelyek a megfelelő irányba terelik a kutatásokat. Felfedezések lesznek Dél-Amerikában, Ausztráliában és Egyiptomban. Amit a mai ember sivatagnak hív, ott történnek majd a legjelentősebb felfedezések. A mi civilizációnk nyomaira fog bukkanni a földi ember a szárazföld egyes részein, de a tengerek alatt, különösen az óceánok alatt, amit Atlantinak és Indiainak hív a mai ember . Sok felfedezés lesz az ember által - Holt-tengernek nevezett hely alatt is. Ott a felszín közelében, felfedezésre várva, megtalálhatók lesznek a mi civilizációnk maradványai. Számos felfedezés még nem következhet be, csak azokat engedhetjük megtalálni, amelyek nem fogják pusztulásba taszítani az emberiséget. Mi ugyanis egy másik világból érkeztünk a Földre, egy másik dimenzióból, hogy megtapasztaljuk a fizikai testnek, az anyagnak a sűrűségét.

Most pedig figyelmeztetünk benneteket, hogy a pusztulásotok máris a kezdetét vette. Súlyos események várhatók, amelyek visszafordíthatatlanok.
A világmindenségből pusztító hullám csapódik majd a bolygótok felszínébe. A légkörbe való beavatkozás sok pusztítást fog elindítani, szokatlan időjárási minták jönnek létre, gyors klimatikus változások kezdődnek, és a szárazföld területeinek az elmozdulása is küszöbön áll. Nagy horderejű katasztrófa fog bekövetkezni. Rájöttök majd, hogy egyre több halál férkőzik az életbe. A vizeitek megromlanak és felmelegednek, és a szárazföld nagy területei eltűnnek a hullámok alatt. A földtömegek eltűnnek, a tengerek és az óceánok felemelkednek.

A kristálykoponya őrzőjének utolsó mondata úgy hangzott: a katasztrófa nem kerülhető el, de kihatásain még nagyban lehet változtatni."

Analógia

Az őslakos amerikaiak között él - és apáról fiúra száll - egy titkos tanítás. Eszerint a Földünk egy 12 bolygóból álló kozmikus család egyik tagja. Ezek a planéták bár nem is egy naprendszerben vannak, azonban valamennyi hozzánk hasonló embereknek ad otthont. Ám ahány planéta, annyiféle fejlettségi szinten állnak a lakói, és ezek közül - s ez talán nem is meglepő - a Földünk a legfejletlenebb. Központi, vagyis legfejlettebb bolygójuk a Szíriusz-rendszer negyedik bolygója.

A többi bolygók mindegyike vette felgyülemlett tudását, és a világ keletkezéséről, az emberiség fejlődéséről szóló, valamint egyéb - az emberiség előrelépéséhez szükséges - információkat egy-egy kristálykoponyába, azaz egy-egy "holografikus számítógépbe" táplálta. Sőt létrehoztak egy 13. nagyobb kristályt is, ami pedig valamennyiük kollektív tudását tartalmazta, majd a Földre küldték azokat. Állítólag ennek köszönhető, hogy felépültek a legnagyobb civilizációink: Lemuria, Mu, Mieyhun (=Ataisz) és Atlantisz. A koponyák tudását a beavatottak arra használták fel, hogy nagy misztikus iskolákat hozzanak létre, majd szélesebb körben is terjesszék a tanokat. A kristályokat először az olmékok őrizték egy piramis belsejében, majd a mayákhoz és az aztékokhoz került. A spanyol inkvizítoroknak azonban jobban fájt a foguk ezekre a kristályokra, mint az összes aranyra együttvéve, ezért az indián beavatottak elmenekítették, és a Föld különböző pontjaira vitték őket. A koponyáknak egészen addig távol kell lenniük egymástól, míg az emberiség el nem ér egy bizonyos fejlettségi szintet. Ha azonban egyszer odajutunk, akkor a kristályokat ismét összegyűjtik, s akkor valami fenomenális változás és előrelépés fog beállni a földi emberiség életében.

Barátaink a kristálykoponyák

Beszélgetés Joky van Dieten Maasland-dal, a koponyák tulajdonosával

 

Az amerikai őslakos törzsek szerint a kristálykoponyák hatalmas, természetfeletti tudás birtokosai. Fontos üzenetet hordoznak az emberiség eredetével, küldetésével, jövőjével kapcsolatban, s ezt a tudást képesek telepatikusan átadni az embereknek. Azonban ahhoz, hogy felfedhessék üzenetüket, a legenda szerint össze kell gyűjteni mind a tizenhárom, Földön lévő kristálykoponyát, valamint az emberiségnek el kell érnie egy olyan erkölcsi fejlettségi fokot, hogy ne éljen vissza ezzel a tudással. A különböző törzsek ezért is tartják ünnepi szertartásaikat a kristálykoponyákkal, a Nap tiszteletére. Azért imádkoznak, hogy eljöjjön az az idő, amikor az emberiség eljut arra a szintre, hogy képes meghallani és követni a kristálykoponyák üzenetét. Egyes mítoszok szerint ezek az átlagos emberi koponya méretű relikviák beszélni, sőt énekelni is tudnak. Vajon egy korábbi világ pusztulása után maradtak hátra? Vagy az űrből érkeztek, hogy idegen lények számára elraktározzák a Föld és az emberiség történetét? Netán minket, embereket hivatottak figyelmeztetni, tanítani? A kristálykoponyák eredetét és rendeltetését legendák és modern kutatások is magyarázni próbálják. Mégsem tudjuk pontosan, honnan származnak, s hány darab lehet belőlük a Földön, de közülük hattal Joky van Dieten Maasland büszkélkedhet. A holland hölgy élőlényeknek tekinti a kristálykoponyákat, akikkel állandó telepatikus kapcsolatban áll. Meggyőződése, hogy kristály-barátai és ő maga is földönkívüli származásúak.

 

- Hogyan kerültek Önhöz a kristálykoponyák?
- Mind a hat darab különös módon került hozzám, kaptam őket. E.T. nevű barátomat például az indiánok ajándékozták nekem. A kristálykoponyák kerestek és találtak meg engem, úgy tűnik azért, hogy az őrzőjük legyek. A hetedik éppen úton van, hogy csatlakozzon hozzánk. Ő ametisztből készült, s amíg hozzánk kerül, addig egy primitív, dél-amerikai nomád törzzsel utazik. Ez a törzs két női tagját cserélte el az ametiszt koponyáért!

- A kristálykoponyák műalkotások, vagy mesterséges élőlények?
- Úgy gondolom, hogy a kristálykoponyák élő entitások, élő energia-források. Mindegyikük más típusú kristályból készült és mind máshonnan került hozzám: Oroszországból, Mongóliából, Olaszországból, Peruból, Brazíliából és Guatemalából. Ők lényegükben egyedülállóak, s a tudományos világ is hitelesnek fogadta el őket, miután Dr. Distelberger - aki a legnagyobb szakértője annak, hogy hogyan alakultak ki a kövek az ősi és modern időkben - is kiállt hitelességük mellett.

- Ki készíthette őket? Ön szerint földönkívüli eredetűek?
- Igen, amikor megismerkedtem az indiánokkal Ohio-ban, azt mondták nekem, hogy E.T.-t ufóval szállították a Földre a Plejádok csillagrendszeréből. Azt is elárulták, hogy én magam is "csillagember" vagyok, ami nekem is meggyőződésem és nagyon jól érzem így magam. Nem tudjuk pontosan, ki készítette a kristálykoponyákat, de nekem azt mondták az indiánok, hogy E. T.-t én magam készítettem, amikor "odaát" éltem. Én tisztában vagyok azzal, hogy léteznek ufók és földönkívüliek. Sokféle idegen érkezik hozzánk, s azért jönnek, hogy tanítsanak minket. Az ufók mindig életem részei voltak, habár nem tudom, miért. De azt tudom, hogy utazni akarok a csillagvilágokba. A kristálykoponyák földön kívüli voltát az ohio-i indiánokon kívül a maya leszármazottak is elismerték, amikor egy Sedonában tartott napfelkelte-ceremónia alkalmával elvesztették a kristálykoponyájukat. Én nekik akartam adni E.T.-t, de ők azt mondták, hogy én vagyok a megfelelő őrző és még hosszú lesz a közös utunk. Nagyon kiváltságosnak érzem magam, hogy az előző tulajdonosok, őrzők saját magukkal egyenértékűnek fogadtak el, s megfelelőnek tartanak erre a feladatra.